A New York Fashion Week szeptember 5-12-ig tartó divatünnepén 78 ready-to-wear kollekció szemléltette a 2008-as tavaszi szezon új irányait. A New York-i stílus szemléket általában - a londonihoz vagy a párizsihoz viszonyítva - sokkal visszafogottabb, hordhatóbb elegancia jellemzi. Itt a ready-to-wear valóban a hordhatóságról, a mindennapi élethez simuló egyszerű, de mégis esztétikus megoldásokról szól. A szabadabb, önállóbb és artisztikusabb európai variánsokhoz képest itt arányaiban sokkal több (vagy csupán látványosabb?) a piac elvárásaihoz igazított kreatív viseleti jelenlét.




Az első nap délelőttjét uraló sápatag, kiszámítható és éppen ezért unalmas, ötödik sugárúti luxus-egyenruha/egyenruha-luxus kliségyűjteményt - leszámítva az ABAETÉ és az Alexandre Herchovitch bátor szín- és formakísérleteit - egyszerűen összefoglalhatjuk az Erin Fetherston kollekció példáján. Halványszürke, fehér, ekrü, füstös barna és egyéb földszín pasztellek, selyem minden mennyiségben, a szabások a negyvenes évek beach-luxury hangulatát idézik. Az EF kollekció központi kiegészítője pedig a kilencvenes éveikben járó, milliárdos New York-i, társasági matrónák azaz, society lady-k által viselt elmaradhatatlan selyemturbán, ami a zsenge nádszál modelleken viszontlátva vicces és anakronisztikus hatást keltett. A turbán még Poiret múlt század eleji vagánysága volt az orosz balett által ihletett, keleties ízű stílus-forradalom egyik esszenciájaként. Be kell látnunk azonban, hogy az új ezredben pusztán muzeális értéke lehet, így a következő tavasz ruhatárából mindenképpen mellőznénk.

Az unalmas kezdésen túllépve, a délutáni és az esti bemutatók végre beváltották a kíváncsiak reményeit. Az első, valóban izgalmas és szofisztikált kollekciót az ADAM (a névváltoztatás előtt Adam + Eve) mutatta be. A sportos eleganciát képviselő márka a kortárs szabászati és viseleti trendeket továbbgondoló ruhái az előbbiekkel ellentétben meg sem próbálták monokróm selymekkel és múltidéző, biztonságos ismétlésekkel megúszni a tavasz friss és könnyed hangulatát. A kollekció világos, sportosan élénk, színes anyagmegoldásai a tavasz dinamikus, fiatal és energikus aspektusát hozták elő. Nicole Miller kollekciója nőies szabásaival, bátor és élettel teli minta- és színhasználatával ugyancsak ébresztő vekkerként hatott és mintegy megágyazott a L.A.M.B igazi celeb-performanszához. Gwen Stefani kollekcióját nem lehet és nem is érdemes kiragadni abból a komplex show-művészeti koncepcióból, amiben fogant. A kiváló stiláris megoldásokkal, retro-felszámoló viseleti átiratokkal összeállított ruhák, ahogyan a parfümök és kiegészítők piacán történő dinamikus előretörés is azt jelzi, hogy Gwen Stefani minden érzékünkre egyaránt és jogosan tart igényt.



A további napokon nagyjából papírforma szerint zajlottak az események, azaz a nagy nevek rendre beváltották a hozzájuk fűzött kisebb vagy nagyobb reményeket. Viszont elenyészően kicsi volt a dinamikus és kreatív fiatal, feltörekvő márkák jelenléte. Egészen pontosan a második nap három résztvevőjére, a malajziai Yeohlee Teng-re, az orosz Terexovra és a japán Akiko Ogawa-ra gondolunk. Mindhárman több éve vannak a porondon, de lendületes, formabontó és valóban kortárs munkáik okán sokkal jobban illenének a londoni divathét színes mezőnyébe.
Kifutók és hotelszobák



A nagy nevek, amilyen Vera Wang, Anna Sui, Carolina Herrera, Zac Posen, Donna Karan vagy Anne Klein mind méltónak bizonyultak az eddig kiérdemelt feltétlen bizalmunkra. Naoki Takizawa - több mint 26 évig Issey Miyake legközelibb munkatársa - ugyancsak kiválót alkotott különleges szabási technikájával, ami a konstrukcionális beavatkozások ellenére megtartja az anyagok eredeti megjelenését. A Yamamoto-féle városi nomádok sportosabb rétegének készülő Y-3 vonal bemutatója az esőáztatta New York-i flaszteren ugyancsak nagy hatásúnak bizonyult. Míg a nézők beszámolói főként a kényelmet mellőző környezetre emlékeznek, mi annak örülünk, hogy Yohji mester ismét bravúrosan továbbgondolta azt logo-iróniát, amit legutóbb a Louis Vuitton embléma-tapéta kapcsán vetett fel fekete alapon fehér nyomatos ruháin. Az Adidas csíkjait eddig sohasem tapasztalt kultikus magasságokba emeli az egyediség és a variabilitás mentén, de egy újabb, a Y-3 számára alkotott indás, csillagos patternnel visszautal az embléma-tapéta kritikájára.

Runway, Backstage, and Afterparty: NY Fashion




A New York Fashion Week hivatalos honlapján olvasható programból hiányzó, ám mégis a divathét idején és helyszínein bemutatott tavaszi kollekciók szinte kivétel nélkül kihagyhatatlanok, és szerencsére a style.com megbízható adatbázisából elérhetőek. Az újraélesztett Helmut Lang tavaszi összeállítása mellőz mindent, ami luxus és beépít mindent, ami mai. A jelenleg a Line Theory Holdings birtokában lévő márka aktuális főszabászai Michael és Nicole Colovos méltó folytatói a Helmut Langra jellemző letisztult, szikár és architektorikus designnak. Talán Benjamin Cho kollekciójával lehetne a legjobban párba állítani, aki a mértani egyszerűség szintjére redukált ruházati alapformákat az organikusság és a véletlenszerűség hatásainak tette ki. Szünetek, lyukak, kihagyások, és vastag, kötélszerű sujtások ötvözetével helyettesítette mindazt, amit a klasszikus szabászati arisztokrácia mintákkal, kézimunka-applikátumokkal vagy bonyolult anyagmegoldásokkal hoz létre.



Ugyancsak "off schedule" mutatkozott be Alexa Adams és Flora Gill nagy reményekkel övezett márkája, a sokatmondó nevű Ohne Titel. A Lagerfeld tanítványok és inasok első önálló bemutatóján a tökéletes nőiesség szabásvonalai, az afrikai népviseletek mintáival, rafiából készült kiegészítőkkel és Jean Dubuffet képeinek hatását tükröző nyomatokkal kapcsolódtak össze. A szintén friss és ígéretes, ex-modell duó által épített Jovovich-Hawk új kollekcióját kizárólag előzetes egyeztetés alapján lehetett megtekinteni egy hotelszobában. A Lolitás, babaházi hangulatú modelleket főként a fehérnemű történeti korszakai ihlették. Jovovich és Hawk páratlanul szofisztikált és érzékeny módon dolgozta át és tette kortárssá a hagyományos darabok időtlen női intimitását, és sikerrel helyezte át azt egy, a minimalizmustól talán már kissé megfáradt, új stílusközegbe.